A halott ember levelei(Pisma myortvogo cheloveka)
DVDRip.HunSub
Megjelenés éve: 1986
http://www.imdb.com/title/tt0091759/
Rendező: Konstantin Lopushansky
Szereplők:
Rolan Bykov,
Iosif Ryklin,
Viktor Mikhaylov,
Aleksandr Sabinin,
Nora Gryakalova
Ország: Soviet Union
Hossz: 83 perc
Címkék: dráma, sci-fi
IMDb értékelés: 7.3
IMDb link:
http://hungarian.imdb.com/title/tt0091759
A halott ember levelei (Pisma myortvogo cheloveka) (Dead Man's Letters)
orosz sci-fi, 83 perc, 1986
Feliratos Dvdrip
(A magyar fordításért köszönet: Oldfan -nak)
Barátságtalan utópia a harmadik világháborúról és áldozatairól.
"Ez a felkavaró, megdöbbentő erejű alkotás azoknak a filmeknek a sorába illeszkedik, melyek témája egy, a huszadik század második felének emberiségét fenyegető nagyon is valódi veszély, a harmadik - és egyben bizonyosan utolsó - világháború véletlen vagy szándékolt kirobbanása. Míg a Másnap című amerikai film elsősorban technikai, bizonyos értelemben science fiction jellegű megközelítéssel fordult a témához, az Obioba, avagy a civilizáció vége című lengyel produkció pedig a határhelyzetbe került embercsoport morális állapotát vizsgálta, Lopusanszkij filmje a maga teljességében igyekszik megrajzolni a zsákutcába jutott civilizáció tablóját. Lenyűgöző atmoszférateremtő erejével, szuggesztív és nagyon tudatosan megkomponált képi világával, gondolatgazdag dialógusaival, a hiteles szituációkkal és a nagyszerű színészi munkával a rendező az utóbbi esztendők egyik legjobb szovjet filmjét alkotta meg. A harminc-ötven évre vagy talán mindörökre a föld alá szorult emberiség „története" becketti végjáték, vakond-vegetálás a megállt időben, melynek egysége „egy szürkület".
A múzeum óvóhelyén rekedt maroknyi csoport, amely a komputer hibájából és emberi mulasztás miatt kirobbant apokaliptikus katasztrófa előtt hajdan volt kultúrák tárgyi emlékeit őrizte, maga válik múzeumi tárggyá: az ostoba, természet feletti hatalmával rosszul sáfárkodó, évszázadok során felhalmozott tudását önmaga ellen fordító, önhitt emberi faj kihalófélben lévő emlékműve lesz. Ebből a „zónából" küldözgeti valahol a külvilágban, a föld felszínén élő (?), harcoló(?) fiának egyre ritkuló leveleit a Nobel-díjas Tudós - Rolan Bikov megrázó alakítása -, aki a halál árnyékában is gondolkodik, mér, számol, hisz, megpróbálja felfogni és értelmezni a felfoghatatlant, azt, hogy az emberiség története véget ért. A lassú agónia állapotában, a lábbal hajtott generátorok pislákoló villanykörtéinek fényénél felvillannak a „temetetlen holtak" különböző típusai: a Központi Bunkerből bizottság élén érkező Mengele-szerű orvos, aki élet és halál uraként dönt a pokrócaikba lárvaként begubózó, sugárfertőzött gyermekek sorsáról; a társadalomtudós-filozófus, aki megszállottan diktálja írógépbe üzenetét egy jövendő civilizáció számára, vagy a fia szeme láttára öngyilkosságba menekülő, önként sírgödörbe mászó apa alakja. S ideig-óráig újratermelődnek a föld alatti társadalom szükségleteit és vágyait kiszolgáló intézmények, működik a feketepiac, az illegális játékbarlangban gázálarcban ülő alakok figyelik a rulett pörgését, amíg be nem tör a (hazai? megszálló?) láthatatlan főparancsnokság rohamosztaga, hogy váratlan razziájával még totálisabbá tegye a háborút, kiterjesztve azt az engedetlen civil lakosságra is. A különleges sárgásszürke fényben, lángoló és romba dőlő épületek, hatalmas, dübörgő harcjárművek és helikopterek képei között a háttérben sorra feltűnnek az egykori emberi kultúra immár értelmetlenné üresedett motívumai: a kereszt, egy antik szoborfej, egy múmia alakban eltemetett ember, a derékig vízben álló, beszakadt polcaival félig kiürítetten árválkodó könyvtár, amelynek egyetlen gyakorlati funkciója maradt: a hadtörténeti lexikonokat fűtésre lehet használni. A Tudós és a gyermekek karácsonyfája a civilizáció hulladékából, rozsdás rugókból, vasdarabokból kapa díszeit. A céltalanul forgó asztali földgömb képe pedig hosszú időre bevésődik emlékezetünkbe. Úgy érzem, ez lehetett volna a film igazi befejezése.
Az utolsó kockákon azonban, a Tudós halála és temetése után maroknyi gyerekcsoport vág neki a radioaktív sivatagnak. Hová mennek, milyen céllal, nem tudjuk meg. Talán az örök emberi reményt szimbolizálják, a hitet, hogy mindaz, amit Lopusanszkij elemi erejű víziójában elénk tárt, soha sem válik valósággá, megmarad egy nagyon tehetséges, saját korára érzékeny művész figyelmeztetésének."
(Nagy Zsolt - Filmvilág)
[b]Pisma.mertvogo.cheloveka.1986[/b]
[b]Videó információk:[/b]
Méret: 699,02 MB
Hossz: 1:23:27
Típus: AVI (XviD - XviD project)
Felbontás: 720 x 544 pixel
Bitráta: 1 048 Kbps
Képkockák száma/mp: 25.000
Oldalarány: 4/3
[b]Audió információk:[/b]
Audiósávok száma: 1
Audiosáv #1 adatai:
Audiósáv típusa: MPA1L3 (MPEG-1 Audio layer 3)
Csatornák száma: 2
Bitráta: 110 Kbps VBR
Mintavételezési frekvencia: 48.0 KHz
http://noob.hu/2011/05/27/px150001814391.jpg
DVDRip.HunSub
Megjelenés éve: 1986
http://www.imdb.com/title/tt0091759/
Rendező: Konstantin Lopushansky
Szereplők:
Rolan Bykov,
Iosif Ryklin,
Viktor Mikhaylov,
Aleksandr Sabinin,
Nora Gryakalova
Ország: Soviet Union
Hossz: 83 perc
Címkék: dráma, sci-fi
IMDb értékelés: 7.3
IMDb link:
http://hungarian.imdb.com/title/tt0091759
A halott ember levelei (Pisma myortvogo cheloveka) (Dead Man's Letters)
orosz sci-fi, 83 perc, 1986
Feliratos Dvdrip
(A magyar fordításért köszönet: Oldfan -nak)
Barátságtalan utópia a harmadik világháborúról és áldozatairól.
"Ez a felkavaró, megdöbbentő erejű alkotás azoknak a filmeknek a sorába illeszkedik, melyek témája egy, a huszadik század második felének emberiségét fenyegető nagyon is valódi veszély, a harmadik - és egyben bizonyosan utolsó - világháború véletlen vagy szándékolt kirobbanása. Míg a Másnap című amerikai film elsősorban technikai, bizonyos értelemben science fiction jellegű megközelítéssel fordult a témához, az Obioba, avagy a civilizáció vége című lengyel produkció pedig a határhelyzetbe került embercsoport morális állapotát vizsgálta, Lopusanszkij filmje a maga teljességében igyekszik megrajzolni a zsákutcába jutott civilizáció tablóját. Lenyűgöző atmoszférateremtő erejével, szuggesztív és nagyon tudatosan megkomponált képi világával, gondolatgazdag dialógusaival, a hiteles szituációkkal és a nagyszerű színészi munkával a rendező az utóbbi esztendők egyik legjobb szovjet filmjét alkotta meg. A harminc-ötven évre vagy talán mindörökre a föld alá szorult emberiség „története" becketti végjáték, vakond-vegetálás a megállt időben, melynek egysége „egy szürkület".
A múzeum óvóhelyén rekedt maroknyi csoport, amely a komputer hibájából és emberi mulasztás miatt kirobbant apokaliptikus katasztrófa előtt hajdan volt kultúrák tárgyi emlékeit őrizte, maga válik múzeumi tárggyá: az ostoba, természet feletti hatalmával rosszul sáfárkodó, évszázadok során felhalmozott tudását önmaga ellen fordító, önhitt emberi faj kihalófélben lévő emlékműve lesz. Ebből a „zónából" küldözgeti valahol a külvilágban, a föld felszínén élő (?), harcoló(?) fiának egyre ritkuló leveleit a Nobel-díjas Tudós - Rolan Bikov megrázó alakítása -, aki a halál árnyékában is gondolkodik, mér, számol, hisz, megpróbálja felfogni és értelmezni a felfoghatatlant, azt, hogy az emberiség története véget ért. A lassú agónia állapotában, a lábbal hajtott generátorok pislákoló villanykörtéinek fényénél felvillannak a „temetetlen holtak" különböző típusai: a Központi Bunkerből bizottság élén érkező Mengele-szerű orvos, aki élet és halál uraként dönt a pokrócaikba lárvaként begubózó, sugárfertőzött gyermekek sorsáról; a társadalomtudós-filozófus, aki megszállottan diktálja írógépbe üzenetét egy jövendő civilizáció számára, vagy a fia szeme láttára öngyilkosságba menekülő, önként sírgödörbe mászó apa alakja. S ideig-óráig újratermelődnek a föld alatti társadalom szükségleteit és vágyait kiszolgáló intézmények, működik a feketepiac, az illegális játékbarlangban gázálarcban ülő alakok figyelik a rulett pörgését, amíg be nem tör a (hazai? megszálló?) láthatatlan főparancsnokság rohamosztaga, hogy váratlan razziájával még totálisabbá tegye a háborút, kiterjesztve azt az engedetlen civil lakosságra is. A különleges sárgásszürke fényben, lángoló és romba dőlő épületek, hatalmas, dübörgő harcjárművek és helikopterek képei között a háttérben sorra feltűnnek az egykori emberi kultúra immár értelmetlenné üresedett motívumai: a kereszt, egy antik szoborfej, egy múmia alakban eltemetett ember, a derékig vízben álló, beszakadt polcaival félig kiürítetten árválkodó könyvtár, amelynek egyetlen gyakorlati funkciója maradt: a hadtörténeti lexikonokat fűtésre lehet használni. A Tudós és a gyermekek karácsonyfája a civilizáció hulladékából, rozsdás rugókból, vasdarabokból kapa díszeit. A céltalanul forgó asztali földgömb képe pedig hosszú időre bevésődik emlékezetünkbe. Úgy érzem, ez lehetett volna a film igazi befejezése.
Az utolsó kockákon azonban, a Tudós halála és temetése után maroknyi gyerekcsoport vág neki a radioaktív sivatagnak. Hová mennek, milyen céllal, nem tudjuk meg. Talán az örök emberi reményt szimbolizálják, a hitet, hogy mindaz, amit Lopusanszkij elemi erejű víziójában elénk tárt, soha sem válik valósággá, megmarad egy nagyon tehetséges, saját korára érzékeny művész figyelmeztetésének."
(Nagy Zsolt - Filmvilág)
[b]Pisma.mertvogo.cheloveka.1986[/b]
[b]Videó információk:[/b]
Méret: 699,02 MB
Hossz: 1:23:27
Típus: AVI (XviD - XviD project)
Felbontás: 720 x 544 pixel
Bitráta: 1 048 Kbps
Képkockák száma/mp: 25.000
Oldalarány: 4/3
[b]Audió információk:[/b]
Audiósávok száma: 1
Audiosáv #1 adatai:
Audiósáv típusa: MPA1L3 (MPEG-1 Audio layer 3)
Csatornák száma: 2
Bitráta: 110 Kbps VBR
Mintavételezési frekvencia: 48.0 KHz
http://noob.hu/2011/05/27/px150001814391.jpg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése